Lassan egy évszázada, hogy Hegyeshalom az ország nyugati kapujának számít. A társadalom derékhada számára Hegyeshalom leginkább a határ előtti, sok esetben több órás várakozást jelentette. De jó, hogy már egyértelműen múlt időt lehet használni! Akármennyire is légiesülnek manapság a határok, a legtöbbünkben minden alkalommal még most is ott van a határdrukk: szépen, illedelmesen ülni az autóban, várni, hogy a magasságos határőrök semmi kivetnivalót ne találjanak bennünk és holmijainkban. Pedig az Ausztria felé való átkelés soha nem tartogatott annyi izgalmat és kalandot, mint például egy ártándi vagy nagylaki araszolgatás-megalázkodás Ceauşescu idejében.
(kép: Népszabadság Archívum
http://www.nol.hu/kult/kepmento_137__lyuk_a_vasfuggonyon)
A hegyeshalmi torlódásokon némiképp segített, amikor 1982 tavaszán átadták a forgalomnak a ma is ismert átkelőt. A legnagyobb rohamot a világútlevél 1988 elején történt bevezetése után kellett kiállnia a határátkelőnek: ez volt az az időszak, amikor a ladákba és wartburgokba a családi szinten összevonható valutakeret növelése céljából derék honfitársaink elcipelték hazulról a reumás nagymamát is, hogy aztán hazafelé a Gorenje hűtők alatt döcögjenek végig az országon.
Persze 1989 után már egyáltalán nem volt nagy kunszt itt átjutni – éppen ezért volt talán még bosszantóbb az időnkénti hosszú várakozás. Egy-egy türelmetlenebb utas – mint például 1993-ban egy hivatalban lévő miniszterünk – megunta a várakozást, és útlevél nélkül hajtott át a leeresztett sorompón.
A tényleges változás 2004. május 1-én nulla óra nulla perckor következett be, amikor hazánk uniós csatlakozását itt helyben néhány tucat gyerekkel ünnepelték, akik „ifjú nagykövetként” lépték át először útlevél nélkül az egykori vasfüggöny vonalát.
Az utóbbi évek egyik városi legendája, hogy a határátkelő feliratának első öt betűjében kiégtek a neonizzók, ezért csak a maradék SHALOM szó fogadja a Magyarországra érkezőket.
Hegyeshalomnál nem csak közúti, hanem vasúti határátkelő is működik. 2004 végén került a hírekbe azoknak a munkásoknak az esete, akik még 1986-ban, a csernobili robbanást követően Hegyeshalomnál tisztították az Ukrajnából érkező teherszerelvényeket, mielőtt azok Ausztriába mehettek volna – félő, hogy sugárfertőzésben haltak meg mindannyian.
A határátkelőnek nevet adó falut 1217-ben említi először oklevél. Nevét a környékbeli síkságból kiemelkedő domb adta; ezen a dombon Szűz Mária tiszteletére emeltek templomot. A 17. század végén érkezett német telepesek a falu nevét is a templomból eredeztették: így lett az eredeti San Maria alakból végül is Sommerein. Egyébként innen nem messze van a csallóközi Somorja (Šomorín) település, amely eredetileg szintén Szentmária volt, csak az évszázadok során alakult ki a Hegyeshalom német nevéhez hasonlatos mai elnevezése.
